Drága Hupszika!
Neharagudj, a suli rengeteg energiámat elvesz, alig van időm az oldalakra! NAgyon régen nem hallottam Rólad:( Nagyon nagy szeretettel gondolok Rád!
Kivánok csodás hétvégét
Ölellek Bagolyka
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, szinesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, mero napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögo hangja,
Amikor gögicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szived már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanit igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemü árva,
E szóra felpattan szived titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sirdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
Nagy Ferenc |